Az alapanyagokat a legtöbb barkácsboltban beszerezhetjük. Szükségünk lesz dróthálóra és jó minőségű fóliára a tető szigeteléséhez.
A kertben felállított ketrec (ha megoldható) álljon lábakon. Így megakadályozhatjuk, hogy benedvesedjen alulról. A lábakon álló ketrec távol tartja kedvencünket az esetleges látogatóktól. Akármilyen élősködőt (pl. bolhát), vagy ami még rosszabb, a myxomatózist is elkaphat egy közel merészkedő üregi nyúltól. Ez a városi kertekre nemigen vonatkozik. Ott a kóbor állatoktól kell megvédeni nyuszinkat.
A ketrecben mindenképpen alakítsunk ki egy olyan helyet, ami három oldalról zárt, s ahová állatunk a kíváncsi szemek elől el tud rejtőzni.
Nagyon jót tesz a nyulaknak, ha megfelelő mozgásteret biztosítunk számukra egy kifutóval. Attól függően, hogy hová helyeztük el a ketrecet, akár köré is építhetjük a kifutót. Ha elég helyünk van rá, építhetünk röpdeszerű építményt, és ebbe helyezzük a ketrecet. Ha emellett döntünk, könnyű a dolgunk, hiszen csak megvásárolható elemeket kell összeszerelnünk. Az egész építményt helyezzük szilárd anyagból készült alapra, nehogy a szél felborítsa.
Ha van elég hely a ketrec mögött, akkor készítsünk hátsó bejáratot, mely egy rámpán keresztül vezet a kifutóba. Itt egy tolóajtóval, melyet sínre vagy görgőkre szerelünk, megoldható, hogy takarítás közben a kifutóba, rossz idő esetén pedig a ketrecbe zárjuk a nyulat.
A ketrec elhelyezésekor figyelembe kell venni a következőket:
Bizonyos nyarakon megfigyelték, hogy a nagy farmokon tenyésztett nyulak szőrzete helyenként ürüléktől piszkos és csomókban ragad össze, noha a nyulak természetükből adódóan eléggé tiszták. Ezek a nyulak beásták magukat almukba, melyet ürülékük összepiszkolt. Kitűnt az is, hogy ez a jelenség csak forró napokon fordult elő. Egyidejűleg az újszülöttek megtekintésekor azt is megállapították, hogy a ketrec felső részében (a nyulakat kétemeletes ketrecekben tenyésztették), nagyon sok nőstény elhanyagolta fiait, ugyanakkor a ketrec alsó részében elhelyezett nőstények gondos nevelőnek bizonyultak. Az alsó és a felső ketrec mikroklímájának összehasonlítása alapján magyarázatot találtak ezekre a jelenségekre. Kitűnt, hogy a nyári délutáni órákban, különösen a forró napokon a ketrecek felső részében a levegő hőmérséklete – mivel jobban ki volt téve a nap erejének – néhány fokkal melegebb volt, mint a ketrec alsó részében (hasonlóan, ahogy nyáron a padlás és a pince esetében tapasztalhatjuk). A páratartalom viszont a ketrecek alsó részében nagyobb volt, mint a felső részekben. Ezek a különbségek döntő hatással voltak az állatok közérzetére, és ez idézte elő azok viselkedésében felsorolt változásokat. Tulajdonképpen ezek a változások ítélték éhezésre az újszülötteket is. Az a mikroklíma ugyanis, amely a ketrec felső részében kialakult a tűző napon, valamint a földből párolgó nedvességtől elzárva, meghaladta a nyúlszervezet tűrőképességének határát.
Ha a leírt helyzetet biológiai-gazdasági szemmel értékeljük, akkor vissza kell emlékezni arra, amit a házinyúl őséről, az üregi nyúlról írtunk. Ez a faj tipikus lyuklakó, legnagyobb aktivitása az esti és éjszakai órákra esik. Maga az üreg és az esti órákban hűvösebb idő a dúsabb páratartalom teremti meg a nyulaknak megfelelő körülményeket, és ugyancsak ez az időszak biztosítja számukra táplálékuk frissességét és üdeségét (fű). A ketrecek belsejében levő mozdulatlan és mértéktelenül felmelegedett levegő, valamint a melegben gyorsan megfonnyadt takarmányban levő elégtelen víz mennyiség következtében a nyulak szervezete túlmelegszik. Továbbá ez a meleg levegő és alacsony páratartalom okozza az újszülöttek testének „kiszáradását”, elvíztelenedését is. A nőstények kiszikkadásuk és túlmelegedésük következtében csökkent mennyiségű tejükkel nem tudják fedezni a kisnyulak vízhiányát.